Történt egyszer, hogy Jézus éppen befejezte imádságát; Ekkor egyik
tanítványa arra kérte:
János is tanította imádkozni tanítványait.” Jézus erre így szólt hozzájuk:
„Amikor imádkoztok, ezt mondjátok:
Atyánk! Szenteltessék meg a te neved.
Jöjjön el a te országod.
Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma.
Bocsásd meg vétkeinket,
miképpen mi is megbocsátunk minden ellenünk vétőnek.
És ne vígy minket kísértésbe.”
Lk 11,1-4
Elmélkedés:
Minden vallási közösségnek vannak saját imái, amelyről könnyen fel lehet
ismerni, hogy egy személy melyik csoporthoz tartozik. A keresztények közös
imája a Miatyánk, amelyet szerte a világon imádkoznak Krisztus követői.
Amikor Jézus megtanítja, tanítványaira bízza ezt az imát, akkor nem csupán
imádkozni tanítja őket, hanem útmutatást is ad követéséről. Krisztus
tanítványainak megkülönböztető jelévé válik, hogy Atyának szólítják,
szólíthatják Istent, akire életüket bízzák. Jézus tanítványai Isten
országát várják és állandóan annak megvalósulásán dolgoznak. A mindennapi
kenyér kérése arra utal, hogy Istentől várjuk mindazt, ami az életünkhöz
szükséges. A legbátrabb kérésnek azt nevezhetjük, hogy Istenhez
fordulhatunk bűneink bocsánatáért, aki irgalmasságában eltörli azokat, de
egyúttal az ő jóságát utánozva nekünk is meg kell bocsátanunk másoknak. A
gonosz lélek kísértéseitől ugyan Isten nem óv meg bennünket teljesen, de
erőt ad ahhoz, hogy elutasítsuk azokat és mindig Istent válasszuk,
megtartva az ő törvényeit. A kitartó imádkozás az Isten melletti hűséget
és kitartást eredményezi.
Amikor imáinkban Istenhez fordulunk, valamiféle jót szeretnénk elérni,
megszerezni. Nem anyagi javakra, hanem inkább lelkiekre gondolhatunk. E
javakat Istentől várjuk, tőle kérjük. Imádságunkkal tehát elismerjük, hogy
szükségünk van Isten segítségére, mindarra, amit ő képes megadni nekünk.
Sőt, még ennél is tovább kell mennünk, hiszen Isten önmagát adja nekünk,
önmagával szeretne gazdagítani minket. Érdemes imádkoznunk, mert ha
kéréseink nem is teljesülnek, közben megtanulhatunk Istennek tetsző módon
imádkozni.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Urunk, nyugtalan szívünket magad felé irányítod. Add meg nekünk a hűséget:
lehessünk mindig hozzád ragaszkodó, Terád figyelő emberek. Értékeket
bíztál ránk: az életet, a földet, a világot. Add, hogy meg tudjunk felelni
a mindennapok kihívásainak, amikor őrizni és óvni kell az életet, amikor
gondozni és védeni kell földünket, világunkat, emberi közösségünket. Add,
hogy sose legyünk megosztott szívűek: add, hogy mindig Neked, az igaz,
egyetlen Istennek szolgálhassunk. Segíts, hogy hűségesek lehessünk Hozzád
minden cselekedetünkben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése