Jézus egy alkalommal így szólt

   Jézus egy alkalommal így szólt  tanítványai előtt: „Jaj, neked,  Korozain!
   Jaj, neked, Betszaida! Ha a pogány Tiruszban és Szidonban történtek  volna
   azok a csodák, amelyek nálatok  történtek, már rég szőrzsákban és  hamuban
   tartottak volna bűnbánatot. Ezért  Tirusznak és Szidonnak tűrhetőbb  sorsa
   lesz az ítéleten, mint nektek. És  te Kafarnaum? Vajon az égig  emelkedel?
   Egészen az alvilágig  fogsz süllyedni.” Majd  így folytatta: „Aki  titeket
   hallgat, engem hallgat; és  aki titeket megvet, engem  vet meg. Aki  pedig
   engem megvet, azt veti meg, aki küldött engem.”
   Lk 10,13-16

   Elmélkedés:

   Az evangéliumok hitelesen  mutatják be  Jézus tanító  útjának sikereit  és
   eredményeit, de  nem  hallgatnak  a kudarcokról  sem,  arról,  hogy  egyes
   helyeken  visszautasítással  találkozik.  A  tegnapi  evangéliumban  Szent
   Lukács az igehirdetés  pozitív oldalát  részletezi, a maiban  pedig ezt  a
   másik oldalt  mutatja be.  Nem  mindenki fogadja  jó szívvel  a  krisztusi
   örömhírt. Miként maga Jézus többször találkozott elutasítással, ugyanígy a
   tanítványainak is  át  kell ugyanezt  élniük.  A név  szerint  megnevezett
   városok, Korozain, Betszaida vagy Kafarnaum lakói hiába látták a csodákat,
   mégsem hittek.
   Jézus kijelentései  arra  figyelmeztetnek, hogy  a  tanítás  megszívlelése
   abban mutatkozik meg először, hogy  az emberek bűnbánatot tartanak. Ha  ez
   nem történik meg, akkor a  pillanatnyi dicsőség ellenére is pusztulás  vár
   rájuk. Minden  megújulás  kezdete  a megtérés,  a  lelki  újjászületés.  A
   mondatok  arra  ösztönöznek  minket,  hogy  pozitív  választ  adjunk.   Az
   igehirdetés  nem  a  küldöttek  emberi  szavaira  épül,  hanem  az  isteni
   tanításra.  A  hallgatóságnak  tudatában   kell  lennie  annak,  hogy   az
   igehirdetőket  hallgatva  magát  Krisztust  hallgatják,  ha  viszont   nem
   hallgatják, akkor Krisztust utasítják el. Azt a lelki lépést, hogy nem egy
   embert, hanem  az  ő személyében  Krisztust  hallgatom, csak  akkor  tudja
   megtenni a hallgató, ha az igehirdető is megtette azt a lelki lépést, hogy
   nem ő akar beszélni, hanem engedi, hogy Krisztus szóljon általa. Így válik
   valóra Jézus  szava:  „Aki titeket  hallgat,  engem hallgat”  (Lk  10,16).
   Felfedezem-e a küldöttek szavában Isten szavát?
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Istenünk:  hálát  adunk  az   egész  teremtett  világért,  amelyet   atyai
   jóságodból miránk bíztál, hogy otthonunk  legyen benne. Hálát adunk,  mert
   minket, esendő embereket a Te Fiad  által felemelsz, mert úgy szeretted  a
   világot, hogy  Egyszülöttedet küldted  közénk, hogy  a hit  által  életünk
   legyen.