Csípőtök legyen felövezve, kezetekben pedig égő gyertya legyen

 Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: Csípőtök legyen felövezve,
   kezetekben pedig égő  gyertya legyen. Hasonlítsatok  az olyan  emberekhez,
   akik urukra  várnak,  hogy mihelyt  megérkezik  a menyegzőről  és  zörget,
   rögtön  ajtót  nyissanak  neki.  Boldogok  azok  a  szolgák,  akiket  uruk
   megérkezésekor  ébren  talál.  Bizony,  mondom  nektek,  felövezi   magát,
   asztalhoz ülteti őket, körüljár és felszolgál nekik. És ha a második  vagy
   a harmadik  őrváltáskor  érkezve is  így  találja őket,  boldogok  azok  a
   szolgák.
   Lk 12,35-38

   Elmélkedés:

   Amikor Jézus  az  ő végső  időkben  várható második  eljöveteléről  beszél
   tanítványainak, a virrasztást és az éberséget köti lelkükre. A  keresztény
   virrasztás tehát nem  más, mint  Jézus visszatérésének várása  és az  arra
   való lelki felkészülés. A világ sokszor elvonja figyelmünket erről a végső
   találkozásról, végső célunkról. Ez az éberség elvesztését jelenti,  amikor
   az ember megfeledkezik arról, hogy találkoznia kell az Úrral. A bűnben élő
   ember  csak  a  jelennek  él,  s  nem  gondol  sem  a  jövőre,  sem  bűnös
   cselekedeteinek következményére.
   Jézus arra tanít  minket, hogy  legyünk mindenkor készek  jövetelére és  a
   számadásra. Ennek szemléltetésére a  szolgák várakozását említi, akik  nem
   tudják előre, mikor fog uruk megérkezni. A  hit, a remény és a szeretet  a
   mi lelkünk  égő mécsesei,  amelynek lángját  őriznünk kell.  A  keresztény
   éberség nem  engedi kialudni  a lángot.  Ugyanakkor az  állandó  várakozás
   állapotában is  vagyunk. Nem  láthatjuk még  színről-színre Istent,  hanem
   várjuk a  vele  való  találkozást. Oktalanság  volna  részünkről,  ha  azt
   gondolnánk, hogy nem  kell vele  találkoznunk, és nem  kell számot  adnunk
   neki életünkről. A várakozás olajával tápláljuk lelkünk lángját!
   Még  egy  figyelmeztetés   kívánkozik  ide.  Ne   üljünk  fel  azoknak   a
   híreszteléseknek,  amelyek  a  világvége  közeli  bekövetkeztét  jósolják!
   Főként akkor ne adjunk hitelt az ilyeneknek, ha napra pontosan megmondják,
   mikor fog bekövetkezni.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Uram, Isten, igaz, hatalmas és türelmes bíró, ki jól tudod, milyen  gyarló
   és álnok az ember; légy erősségem, hogy minden bizalmamat beléd vethessem,
   mert nem elég  biztonság nekem  a lelkiismeretem.  Te tudod,  amit én  nem
   tudok, s ezért illő, hogy ha dorgálnak, megalázkodjam és szelíden  mindent
   elviseljek. Bocsásd meg nekem kegyelmesen, hogy annyiszor nem tettem  ezt,
   és add meg nekem a nagyobb türelem ajándékát.