„Az Úr Lelke van rajtam.

   Abban az időben Jézus a  (Szent)lélek erejével visszatért Galileába.  Híre
   elterjedt az  egész  környéken.  Tanított  a  zsinagógákban,  és  mindenki
   elismeréssel beszélt róla. Eljutott Názáretbe is, ahol nevelkedett.
   Szokása szerint bement szombaton a zsinagógába, és olvasásra jelentkezett.
   Izajás próféta könyvét adták oda neki. Szétbontotta a tekercset, és  éppen
   arra a helyre talált, ahol ez volt írva: „Az Úr Lelke van rajtam.  Fölkent
   engem és  elküldött,  hogy örömhírt  vigyek  a szegényeknek,  hirdessem  a
   foglyoknak a szabadulást,  a vakoknak  a látást, hogy  szabaddá tegyem  az
   elnyomottakat, és hirdessem: elérkezett az Úr esztendeje.” Összetekerte az
   írást,  átadta  a  szolgának,  és   leült.  A  zsinagógában  minden   szem
   rászegeződött. Ő  pedig  elkezdte  beszédét: „Ma  beteljesedett  az  írás,
   amelyet  az  imént   hallottatok.”  Mindnyájan  igazat   adtak  neki,   de
   meglepődtek a magasztos igéken, amelyek ajkáról fakadtak.
   Lk 4,14-22a

   Elmélkedés:

   A Szentírást, főként az  evangéliumokat olvasva gyakran találkozunk  olyan
   történetekkel   és   példabeszédekkel,   amelyek   hasonlítanak    egy-egy
   élethelyzetünkre. Mintha  csak rólunk  szólna  néhány jézusi  beszéd,  oly
   könnyen felismerhetjük magunkat a szereplőkben. Természetesen nem szívesen
   azonosulunk  a  negatív  szereplőkkel,  bár  kétségtelen,  hogy  a   rossz
   tulajdonságok bennünk  is  megvannak.  Nem  akarjuk  magunkat  bűntelennek
   beállítani, de  csak  nehezen  tudnánk  azonosulni  a  kételkedőkkel  vagy
   azokkal, akik  állandóan  belekötnek  Jézus  szavaiba.  Inkább  a  Jézusra
   figyelők, s az ő jótéteményeiben részesülők állnak közelebb a  szívünkhöz,
   az ő szerepük már jobban elfogadható számunkra.
   A mai evangélium szerint, amikor Jézus felolvas a Szentírásból a  názáreti
   zsinagógában, ő is  magára ismer a  prófétai jövendölésben. A  felolvasást
   követő magyarázatában  egyértelműen  hallgatói  tudtára adja,  hogy  az  ő
   személyében beteljesedtek  a  felolvasott  szavak. Hasonlót  mi  soha  nem
   mondhatunk el magunkról, de mindenképpen érdemes úgy olvasnunk a  Bibliát,
   hogy az egyes jelenetek szereplői helyébe képzeljük magunkat, mert így sok
   hasznos tanácsot kapunk mindennapi élethelyzeteinkre. Ha ilyen  módszerrel
   olvassuk az evangéliumokat, hirtelen élővé változnak a szövegek. Próbáljuk
   csak ki! Meg fogunk lepődni azon, hogy e szövegek valóban rólunk szólnak.