Az Úr a vízen jár,

   Miután   Jézus   jóllakatott   ötezer   embert,   nyomban    felszólította
   tanítványait, hogy szálljanak a  bárkába, és keljenek  át a túlsó  partra,
   Betszaidába, amíg ő hazaküldi a tömeget. Miután elbúcsúzott tőlük, fölment
   egy hegyre, hogy imádkozzék. Közben beesteledett. A bárka mélyen benn járt
   a  tavon,  ő  pedig  egyedül  maradt  a  parton.  Amikor  látta,  mennyire
   küszködnek az evezéssel – ellenszelük volt ugyanis –, az éjszaka  negyedik
   őrváltása idején, a vízen  járva feléjük indult.  El akarta kerülni  őket.
   Amikor meglátták, hogy a vízen  jár, azt hitték, hogy kísértet;  elkezdtek
   kiabálni, mert mindnyájan  látták őt, és  megrémültek. Ő azonban  mindjárt
   odafordult hozzájuk, és  így szólt:  „Bátorság! Én  vagyok, ne  féljetek.”
   Aztán beszállt  hozzájuk  a bárkába,  mire  a szél  elállt.  Azok  egészen
   magukon   kívül   voltak   a   csodálkozástól,   mert   nem   okultak    a
   kenyérszaporításból, és szívük még érzéketlen volt.
   Mk 6,45-52

   Elmélkedés:
 
   Jézus életének egyik legérdekesebbcsodájáról olvasunk a mai napon. Az  Úr
   a vízen jár, a víz tetején. Mégpedig  úgy, hogy nem süllyed el. Miért  nem
   merül el?  Fürödtünk  már tóban  vagy  folyóban, a  szerencsésebbek  talán
   tengerben is, de azt tapasztaltuk, hogy az ember bizony elsüllyed, ilyen a
   gravitáció.  Ha  a  víznek  olyan  magas  a  sótartalma,  mint  például  a
   Holt-tengernek, akkor ugyan  nem merül el  az ember, hanem  a víz  tetején
   lebeg, de  mégsem emelkedhet  ki teljesen  a vízből,  hogy  felegyenesedve
   annak tetején járjon. Az ember süllyed, Jézus viszont nem. Az okot keresve
   beindul  a  fantáziánk  és  megpróbálunk  ésszerű,  lehetőleg   tudományos
   magyarázatot keresni. De  nem találunk.  Itt nincs semmi  illúzió, ez  nem
   bűvész trükk. Jézus jár a víz tetején. Ez egy csoda.
   Az evangélista azt is  leírja, hogy amikor  a csónakban evező  tanítványok
   meglátták Jézust a  víz tetején járni,  megrémültek. Mármint nem  Jézustól
   ijedtek meg, hiszen ekkor még fel sem ismerték, hogy ő az, hanem magától a
   látványtól:  valaki  jár  a  víz  tetején  a  viharos  tengeren.  Félelmük
   eloszlatására Jézus így szól hozzájuk: „Bátorság! Én vagyok, ne  féljetek”
   (Mk 6,50).  Ugyanezzel  a  bátorítással találkozunk  akkor  is,  amikor  a
   feltámadt Jézus megjelenik  az apostoloknak,  s először  azt hiszik,  hogy
   kísértetet látnak.
   A vízen járás azt mutatja, hogy Jézusra – ha úgy akarja – nem  vonatkoznak
   a fizikai törvények. Az ember elsüllyed a vízben, Isten viszont nem