„Nem én vagyok a Messiás.”

   Keresztelő János így tett tanúságot: A zsidók papokat és levitákat küldtek
   hozzá Jeruzsálemből, hogy megkérdezzék őt: „Ki vagy te?” Erre megvallotta,
   nem  tagadta,  hanem  megvallotta:  „Nem  én  vagyok  a  Messiás.”   Ezért
   megkérdezték tőle: „Hát akkor? Talán Illés vagy?” „Nem vagyok” –  felelte.
   „A próféta vagy?” Erre is nemmel válaszolt. Azt mondták tehát neki: „Akkor
   ki vagy?  Mert választ  kell  vinnünk azoknak,  akik küldtek  minket.  Mit
   mondasz magadról?” János ezt felelte:  „A pusztában kiáltó hangja  vagyok:
   Egyengessétek az Úr  útját”, amint  Izajás próféta mondta.  A küldöttek  a
   farizeusoktól jöttek, ezért megkérdezték:  „Miért keresztelsz hát, ha  nem
   te vagy a Messiás, sem Illés,  sem pedig a próféta?” János így  válaszolt:
   „Én csak vízzel keresztelek.  De köztetek áll az,  akit nem ismertek,  aki
   utánam jön, s  akinek még  a saruszíját  sem vagyok  méltó megoldani.”  Ez
   Betániában történt, a Jordánon túl, ahol János tartózkodott és keresztelt.
   Jn 1,19-28

   Elmélkedés:

   Keresztelő János  személyével az  adventi  időszak folyamán  már  többször
   találkoztunk. A  mai evangéliumban  az  ő Jézusról  tett  tanúságtételéről
   olvasunk. Először azt  kérdezik tőle,  hogy ő-e a  Messiás, majd  Illésnek
   gondolják  s  végül  az  eljövendő  prófétának.  Mindhárom  kérdésre   azt
   válaszolja János, hogy  „Nem vagyok.” Önmagáról  azt vallja, hogy  ő az  a
   pusztában kiáltó  hang, akinek  feladata az  Úr érkezésének  előkészítése.
   Amikor tehát János önmagáról és küldetéséről vall, akkor mindezt  Jézushoz
   viszonyítja. A  kérdések  arra utalnak,  hogy  a zsidók  meglehetősen  jól
   ismerik János  személyét,  tudnak  tanításáról és  arról  is,  hogy  miért
   keresztel. Ezzel szemben semmit sem tudnak még Jézusról, aki már ott áll a
   nép körében,  de  akinek a  nyilvános  fellépése csak  János  küldetésének
   befejezése és vértanúsága után kezdődik el.
   Amikor keresztény  emberként önmagunkról  szólunk,  akkor ennek  is  olyan
   tanúságtételnek kell  lennie, amelynek  alapja  a Jézus  Krisztussal  való
   kapcsolatunk.  Életünk  belőle  forrásozik   és  őrá  mutat.  Krisztus   a
   viszonyítási  pontunk,  és  ő  az  a  sziklaszilárd  alap,  akire  építjük
   életünket. Úgy kapcsolódunk hozzá, mint szőlővesszők a szőlőtőhöz,  belőle
   élünk.
   Az új  évvel Isten  lehetőséget ad  nekem, hogy  megújítsam  kapcsolatomat
   vele. Az év  minden napján Isten  az ő üzenetének,  tanításának új  magját
   ülteti el szívemben. Gondoskodnom kell e mag növekedésérő