Jézus megszületett

   Amikor Heródes király  idejében Jézus megszületett  a judeai  Betlehemben,
   íme, napkeletről bölcsek  jöttek Jeruzsálembe, és  tudakolták: „Hol van  a
   zsidók újszülött királya? Láttuk csillagát napkeleten, és eljöttünk,  hogy
   hódoljunk előtte.” Meghallotta  ezt Heródes  király és  megrémült, s  vele
   egész Jeruzsálem.  Összehívatta  a  főpapokat  és  a  nép  írástudóit,  és
   megkérdezte  tőlük,  hogy  hol  kell  születnie  a  Messiásnak.  Azok  így
   válaszoltak: „A judeai Betlehemben, mert ezt írja a próféta: Te, Betlehem,
   Juda földje, bizony  nem vagy  a legkisebb Juda  nemzetségei között,  mert
   belőled jő ki a  fejedelem, aki pásztora  lesz népemnek, Izraelnek.”  Erre
   Heródes titokban  magához hívatta  a  bölcseket és  pontosan  megtudakolta
   tőlük a csillag megjelenésének idejét. Aztán ezzel küldte őket Betlehembe:
   „Menjetek,  tudakozódjatok   szorgalmasan   a   gyermek   felől,   és   ha
   megtaláljátok, jelentsétek nekem. Én is elmegyek, hogy hódoljak előtte!”
   Ők pedig, miután meghallgatták a  királyt, elindultak. És lám, a  csillag,
   amelyet napkeleten  láttak, előttük  járt, míg  meg nem  állapodott a  ház
   fölött, ahol  a  Gyermek volt.  A  csillagot meglátva  nagyon  megörültek.
   Bementek a házba,  és ott  látták a Gyermeket  anyjával, Máriával.  Földre
   borulva  hódoltak   előtte,   majd   kinyitották   kincseszsákjaikat,   és
   ajándékokat  adtak  neki:  aranyat,  tömjént  és  mirhát.  Mivel  álmukban
   utasítást kaptak,  hogy ne  menjenek vissza  Heródeshez, más  úton  tértek
   vissza országukba.
   Mt 2,1-12

   Elmélkedés:

   Utat keresünk
   Az elmúlt években, évtizedekben Magyarországon az első januári  vasárnapon
   tartottuk Urunk  megjelenésének  ünnepét,  hogy a  hívek  nagyobb  számban
   tudjanak részt venni rajt. Az idei évtől a világegyház gyakorlatának és  a
   liturgikus rendnek megfelelően  mi is visszatérünk  ahhoz a  hagyományhoz,
   amely szerint  január 6-án  tarjuk meg  az ünnepet.  Az Urunk  megjelenése
   elnevezés azt  jelenti,  hogy  a karácsonykor  született  Jézus  istensége
   megmutatkozik,  kinyilvánul,  megjelenik  az   emberek  számára.  A   kora
   keresztény időkben volt  egy olyan téves  elképzelés, amely szerint  Jézus
   csak ember  volt,  amikor  megszületett, és  később,  egészen  pontosan  a
   megkeresztelkedésekor vette magára  az isteni  természetet, mintegy  ekkor
   fogadta őt fiává a mennyei Atya. Ezen tévedés ellensúlyozására terjedt  el
   az Egyházban Urunk megjelenésének napja.  Hitünk szerint ugyanis Jézus  az
   idők kezdete óta, örökké  Fia az Atyának, s  nem csupán később lett  azzá.
   Hitünk szerint  Jézus  az ő  emberré  válásának első  pillanatától  kezdve
   valóságos ember és valóságos Isten,  s nem mondhatjuk azt, hogy  emberként
   született meg, de a keresztség által Istenné avatta őt a mennyei Atya.
   A kezdeti  időkben  az  Egyház  három eseményt  ünnepelt  e  napon:  Jézus
   megkeresztelkedését, a kánai menyegzőn  végzett első csodáját, valamint  a
   napkeleti bölcseket.  E három,  egymástól független  esemény közös  eleme,
   összekötő kapcsa éppen Jézus istensége. A kereszteléskor ugyanis a mennyei
   Atya kinyilvánította,  hogy Jézus  az ő  Fia, azaz  Isten. A  kánai  csoda
   alkalmával, azaz  a  víz  borrá változtatásakor  Jézus  megmutatta  isteni
   erejét. A bölcsek hódolata pedig azt jelzi, hogy a pogány népek számára is
   megjelenik az Üdvözítő, ők is felismerik a betlehemi Gyermekben az Istent.
   Az ünnephez kapcsolódó számos  imádságunkban mind a  mai napig szerepel  e
   három esemény, még akkor  is, ha napjainkban  csupán a bölcsek  hódolatára
   emlékezünk.
   Az evangélium a bölcsek történetét mondja el. Nem sokkal Jézus  születését
   követően  pogány  származású  bölcsek   érkeznek  Jeruzsálembe,  akik   az
   újszülött királyt keresik, mivel „látták csillagát napkeleten.” Nincs  szó
   sem királyokról,  sem csillagászokról  s főként  nem mágusokról.  Lehettek
   akár  királyok  is,  hiszen   gazdag  ajándékuk  utalhat  erre.   Lehettek
   csillagokat kutató  személyek,  hiszen  egy  égi  jelenségre  hivatkoznak.
   Lehettek akár  hárman  is,  hiszen háromféle  ajándékot  hoznak:  aranyat,
   tömjént és mirhát. De mindezek nem biztosak. Abban viszont az  evangéliumi
   beszámoló alapján biztosak lehetünk, hogy bölcsek voltak, s ez nem  csupán
   azt jelenti,  hogy  tudós,  okos,  bölcs  emberek,  hanem  azt  is  magába
   foglalja, hogy  bölcsen viselkedtek,  amikor  meglátták a  különleges  égi
   jelenséget  és  ennek   hatására  kutatni   kezdték  jelentését,   illetve
   keresésére indultak  annak  a  személynek,  akinek  születését  jelezte  a
   csillag.  Figyelni  az  Isten  által  mutatott  jelekre,  megérteni   azok
   jelentését, elindulni azon  az úton, amelyet  az isteni jel  mutat, ez  az
   igazi bölcsesség!
   A mai napon  lélekben mi  is útra  kelünk a  napkeleti bölcsekkel  együtt.
   Elindulunk Betlehembe, ahová minket is a csillag fénye vezet. Nem aggódunk
   az út fáradalmai miatt, hanem  bátran haladunk, mert Isten szeretete  vonz
   bennünket. Egyetlen  utat keresünk,  azt, amely  Istenhez vezet.  Egyetlen
   úton akarunk  haladni,  azon,  amelyet  Isten  mutat  nekünk.  Keresni  az
   Istenhez vezető utat,  határozottan haladni  az üdvösség  útján, soha  nem
   letérni az örök élet felé vezető útról, ez az igazi bölcsesség!