Miután Keresztelő Jánost elfogták, Jézus Galileába ment, és hirdette az
(Isten országáról szóló) evangéliumot: „Betelt az idő, közel van az Isten
országa. Térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban.”
Amikor a Galileai-tó partján járt, látta, hogy Simon és testvére, András,
akik halászok voltak, éppen hálót vetnek a tengerbe. Jézus megszólította
őket: „Jöjjetek utánam, és én emberhalászokká teszlek titeket.” Azok
rögtön otthagyták hálóikat, és követték őt. Amikor kissé továbbment,
meglátta Jakabot, Zebedeus fiát és testvérét, Jánost, amint a hálóikat
rendezgették a bárkában. Őket is mindjárt meghívta. Erre otthagyták
apjukat, Zebedeust a halászlegényekkel együtt a bárkában, és követték őt.
Mk 1,14-20
Elmélkedés:
A következő napokban Jézus nyilvános működését tárják elénk az evangéliumi
szakaszok. Amikor elkezdi hirdetni az Isten országáról szóló örömhírt,
azonnal tanítványokat gyűjt maga köré és közösséget hoz létre. Ahol Jézus
megjelenik, s ahol elhangzik tanítása, ott rögtön közösség formálódik,
melynek középpontja Jézus személye. Ő élteti e közösségeket s azok minden
tagját.
Abban az időben a zsidóknál az volt a szokás, hogy a tanítvány keresett
magának egy mestert, egy kiváló tanítót, akihez csatlakozott, s akitől
tanulni akart. Jézus esetében ez éppen fordítva történt. Ő választott
magának olyan személyeket, akikről úgy gondolta, hogy jó tanítványai
lehetnek: először két testvérpárt, Pétert és Andrást, valamint Jakabot és
Jánost. Meghívásuknál észrevesszük, hogy nem hagy nekik gondolkodási időt.
E halászok nem mérlegelnek, nem kérdeznek jövőbeli feladataikkal
kapcsolatban semmit, hanem azonnal döntést hoznak. Jézus meghívó,
megszólító szavának oly ereje van, ami azonnali követésre indítja őket.
Miként egykor meghívta az Úr a halászokat, ugyanúgy ma is hív embereket,
akiket új feladattal szeretne megbízni. Ha meghalljuk hozzánk szóló
szavát, ne késlekedjünk, hanem örömmel csatlakozzunk hozzá, s mi magunk is
vigyük hozzá azokat, akik az igazságot keresik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése