Isten az év minden napján üzen nekünk.

   A pásztorok  sietve  elindultak,  és megtalálták  Máriát,  Józsefet  és  a
   jászolban fekvő  Kisdedet. Miután  látták, elbeszélték  mindazt, amit  már
   korábban  megtudtak  a  Gyermekről.  Aki  csak  hallotta,  csodálkozott  a
   pásztorok elbeszélésén. Mária  pedig szívébe véste  szavaikat, és  gyakran
   elgondolkodott  rajtuk.  A  pásztorok  ezután  hazatértek.  Dicsérték   és
   magasztalták Istent  mindazért, amit  láttak és  hallottak, pontosan  úgy,
   amint (az angyalok) előre  megmondták nekik. Azután  eltelt nyolc nap,  és
   körülmetélték a Gyermeket. A Jézus nevet  adták neki, mert így nevezte  őt
   az angyal, mielőtt még anyja méhében megfogant volna.
   Lk 2,16-21

   Elmélkedés:

   Mozaik-család
   Mozaik-család. Amikor először  találkoztam a  kifejezéssel, nem  értettem,
   hogy mi  lehet  ez.  Halottam már  különféle  család-modellekről,  amelyek
   többsége tulajdonképpen nem is család, de milyen is lehet a mozaik-család?
   Aztán megtudtam, hogy  arra a  csoportra kell gondolni,  ahol egy  anyának
   több gyermeke  van, de  más-más apától.  3-4 gyermek  vagy akár  több  is,
   ugyanennyi  apa   és   majdnem   egy   tucatnyi   nagyszülő.   A   családi
   fényképalbumban aztán lehet  rakosgatni a képeket,  mint apró  mozaikokat.
   Bonyolultabb esetben tovább tarthat e kirakósdi, a családfa összeállítása,
   mint  egy  1000  darabos  puzzle-kép  összeillesztése.  Mozaik-család.  Ki
   vágyakozik ilyenre? Ki akar mozaik-családban élni? A gyerekek aligha, mert
   nehezen tudom  elképzelni, hogy  ez jó  volna számukra.  A  családalapítás
   előtt álló  fiatalok  aligha így  képzelik  el a  boldog  családi  életet,
   családjuk jövőjét.  Mozaik-család.  Talán  a  sors  alakítja  úgy  egyesek
   életét, hogy  mozaik-családok jönnek  létre. Vagy  talán az  elköteleződés
   hiánya. A  hűség hiánya.  A felelősség  hiánya. A  szeretet hiánya.  Isten
   hiánya a családban. Isten hiánya a családtagok életében.
   Karácsony ünnepén figyelmünk  elsősorban a születésre,  az újszülöttre,  a
   kis Jézusra irányult.  Ma, nyolc  nappal később pedig  az édesanyára,  aki
   világra hozta őt.  Az ünnep elnevezése:  Szűz Mária, Isten  Anyja. Amíg  a
   keleti egyházban az  „Istenszülő” kifejezést használják  Máriára, addig  a
   nyugatiban az Isten  Anyja szóhasználat  terjedt el, de  e kettő  ugyanazt
   jelenti. A  Jézus édesanyjáról  szóló katolikus  hitigazságok közül  az  ő
   istenanyaságát   tekinthetjük   a   legnagyobb   kegyelmi    kiváltságnak,
   életszentsége forrásának. A hitigazság magába foglalja annak  elismerését,
   hogy Jézusban az isteni és az emberi természet elválaszthatatlan  egységet
   alkot. A hittitok megfogalmazása és  kimondása előzményeként az V.  század
   elején véleménykülönbség és  vita alakult ki  Alexandriai Szent Cirill  és
   Nesztoriosz, konstantinápolyi pátriárka között. Nesztoriosz azt állította,
   hogy Máriát  csak a  Krisztusszülő cím  illeti meg,  mivel csak  az  ember
   Jézust szülte  a világra.  Ezzel szemben  Alexandriai Szent  Cirill  Jézus
   istenségének  és   emberségének   egységére   és   elválaszthatatlanságára
   hivatkozva azt  állította, hogy  Máriát joggal  nevezzük Istenszülőnek.  A
   vitás kérdést az Efezusi zsinat püspökei 431-ben Cirill nézeteit elfogadva
   döntötték el.
   A mai ünnepen természetesen nem az egykori vitára akarunk figyelni,  hanem
   az  anyaság  titkáról  szeretnénk   elmélkedni  Mária  élete  alapján.   A
   mindenható Isten őt  arra a  különleges feladatra választotta  ki, hogy  a
   Megváltó, az  Üdvözítő  édesanyja  legyen.  Kiválasztottságának  és  anyai
   feladatának elfogadása  által Mária  belép Isten  világába és  üdvösségünk
   szolgálója lesz.  Nem  csupán  a  születendő  gyermekét  tekintette  Isten
   ajándékának, hanem azt is, hogy anya  lehet. Nem csak a gyermeket  fogadta
   el Istentől, hanem  az anyaságot  is, amely magába  foglalja a  gyermekről
   való szeretetteljes gondoskodást és nevelést. Szükséges itt megjegyeznünk,
   hogy Isten akarata és szándéka nem kényszerként nehezedett Máriára,  hanem
   miután megismerte  az angyali  üzenet  által a  Mindenható tervét,  a  hit
   engedelmességével fogadta  el  azt. Beleegyezése,  engedelmessége,  igenje
   emelte őt az anyai méltóságra.  Példája emlékeztessen minden nőt az  anyai
   hivatás szépségére, a gyermek elfogadására és az Istennek való  engedelmes
   meghajlásra!
   Az  ünnep  evangéliuma  arról  számol  be,  hogy  a  betlehemi   pásztorok
   megtalálják az újszülött Jézust és elbeszélik, hogy mi mindent tudtak  meg
   róla az  angyali  üzenetből.  „Mária pedig  szívébe  véste  szavaikat,  és
   gyakran elgondolkodott  rajtuk”  (Lk  2,19).  Hónapokkal  korábban,  Jézus
   születésének hírüladásakor  Isten  küldöttétől,  Gábor  angyaltól  szintén
   titokzatos dolgokat tudott meg (vö. Lk 1,26-38), illetve akkor is,  amikor
   látogatást  tett  Erzsébetnél  (vö.  Lk  1,39-56).  Valamivel  később,   a
   napkeleti bölcsek érkezése és hódolata  ismét új dolgokat tár fel  előtte,
   miként  a  Gyermek  templomi  bemutatásakor  Simeon  jövendölése  (vö.  Lk
   2,21-35). Azért  idézem fel  és  sorolom fel  ezeket a  jeleneteket,  hogy
   észrevegyük: Isten nem közvetlenül szólt Máriához, hanem közvetítők által.
   Ha közvetlenül szólt volna, az  evangélisták bizonyára ezt is  lejegyezték
   volna.  Isten  angyalt  és  embereket  bízott  meg  azzal,  hogy  üzenetét
   eljuttassák a názáreti leányhoz, s így ismertesse meg vele fokozatosan  az
   anyaság titkát és sajátos hivatását. És ezekben az emberekben talán nem is
   tudatosult, hogy általuk Isten szólt  Máriához, ő viszont észrevette  ezt.
   Figyeljünk  oda  azokra  a  küldöttekre,  akik  számunkra  Isten  üzenetét
   közvetítik! Isten az év minden napján üzen nekünk.