Egy szombati napon Jézus betért a kafarnaumi zsinagógába. Volt ott egy fél
kezére béna ember. A farizeusok figyelték Jézust, vajon meggyógyítja-e
szombaton. Vádaskodni akartak ugyanis ellene. Jézus felszólította a béna
kezű embert: „Állj ide középre!” Aztán megkérdezte a körülállókat:
„Szabad-e szombaton jót vagy rosszat tenni, életet menteni vagy veszni
hagyni?” Ők azonban hallgattak. Erre Jézus szívük keménységén elszomorodva
haragosan végignézett rajtuk, aztán így szólt az emberhez: „Nyújtsd ki a
kezedet!” A beteg kinyújtotta kezét, és meggyógyult. Erre a farizeusok
kimentek, és tanakodni kezdtek a Heródes-pártiakkal, hogy miként
okozhatnák Jézus vesztét.
Mk 3,1-6
Elmélkedés:
Ismét a szombati nyugalomra vonatkozó előírások helyes értelmezése kerül
elő az evangéliumban. Most egy béna embert gyógyít meg Jézus szombati
napon. Megengedett volt-e cselekedete? Megszegte-e a törvényt a
gyógyítással?
Jézus szombati gyógyításait nem szabad úgy néznünk, mintha azok csak a
pihenőnap megszegését jelentenék. De azt se gondoljuk, hogy szombaton
végzett cselekedeteivel csak a szokásokhoz és törvényekhez ragaszkodó
írástudókat és farizeusokat akarja bosszantani. Bár valóban megtehette
volna, hogy csak más napokon gyógyít, de ő mégsem ezt az utat választotta.
Miért gyógyít akkor Jézus szombaton, ha világosan látja, hogy ezzel
kiváltja a farizeusok és írástudók ellenszenvét és nyílt haragját?
A csodás gyógyítások az isteni irgalmasság megnyilvánulásai. Az emberek
iránt irgalmas Isten megszánja a szenvedőket és a betegeket és segít
rajtuk. Jézus azért gyógyítja meg a bénát, mert az irgalmasság erre
indítja őt. Az irgalmasság jócselekedete ugyanis fontosabb egy törvény
megtartásánál. Jézus még annak ellenére is jót tesz a rászoruló
emberekkel, ha emiatt vád éri őt. Ha számára ennyire fontos az irgalom
kifejezése, akkor az irgalmasság gyakorlását nekünk kötelességünknek kell
tartanunk. Nem lehetőségnek, hanem kötelességnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése