A kenyérszaporítás napján, amikor beesteledett, Jézus tanítványai lementek
a tóra. Beszálltak a bárkába és elindultak a tavon át Kafarnaum felé. Már
rájuk sötétedett de Jézus még mindig nem volt velük. Erős szél fújt, és a
tó háborgott. Huszonöt-harminc stádiumnyit (mintegy öt kilométert) eveztek
már, amikor látták, hogy Jézus a vízen járva közeledik a bárkához. Nagyon
megijedtek. De Jézus bátorította őket: „Én vagyok, ne féljetek!” Fel
akarták venni a bárkába, de a bárka abban a pillanatban partot ért, éppen
ott, ahová tartottak.
Jn 6,16-21
Elmélkedés:
Jézus közeledik a bárkában evező apostolokhoz, akik nagyon megijednek –
olvastuk az evangéliumban. Természetesen nem Jézustól ijedtek meg, hanem
attól, hogy a vízen jár, s teszi ezt könnyedén a háborgó hullámok tetején.
Jézus néha különleges dolgokat tesz. A kánai menyegzőn a vizet borrá
változtatja, parancsol a természet erőinek, lecsendesíti a vihart,
meggyógyítja a betegeket, feltámasztja a halottakat. Csodái azt mutatják,
hogy isteni hatalommal rendelkezik, mert ő az Isten Fia. A vízen járás
eseményét nem a gyógyító, hanem a természeti csodák közé sorolhatjuk, de
itt is Jézus istenségének bizonyítékáról van szó.
„Én vagyok, ne féljetek!” – mondja apostolainak az Úr, és ez a kijelentése
erősebb hangsúlyt kap, ha a feltámadása utáni megjelenéseivel hozzuk
párhuzamba, hiszen akkor ugyanezekkel a szavakkal bátorítja a félelmükben
bezárkózókat. A háborgó tavon az okozta a tanítványok félelmét, hogy
egyedül vannak, nincs velünk a Mester. Jézus kereszthalála után szintén az
okozza csalódottságukat, hogy az Úr eltávozott körükből, úgy érzik magukra
maradtak. A félelmet, csüggedést akarja eloszlatni a Feltámadott. Az Úr
újbóli jelenléte egyúttal istenségét is bizonyítja, hiszen nem vonatkoznak
rá a természet törvényei, azaz a zárt ajtók ellenére is képes megjelenni.
Jézus közelében nincs okom félelemre, hiszen szívemet örömmel és
bátorsággal tölti el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése