Az okoskodás zavart kelt.

Joyce Meyer: Az okoskodás zavart kelt.

Máté 16,8: "Jézus pedig megértve ezt, mondja nekik: Mit tanakodtok magatok között óh kicsinyhitűek, hogy kenyeret nem hoztatok magatokkal?!" Most az összezavartságot szeretném kifejteni. Isten népének nagy százaléka beismeri, hogy össze van zavarodva. Miért? Mint láttuk, az egyik ok a folytonos tűnődés. A másik az okoskodás, az érvelés. A szótár meghatározása az érv szóra részben így hangzik: "állítás" vagy esemény hátterében álló, annak logikus értelmet adó tény". Érvelni pedig annyit tesz, mint a: " a gondolkodásra való képességet használni: logikusan gondolkodni". Egyszerűen megfogalmazva, akkor érvelünk, amikor valaminek megpróbáljuk megfejteni a "miért"- jét. Az érvelésnél egy helyzetet, témát vagy eseményt újra meg újra körüljárunk, így próbáljuk annak minden egyes bonyolult összetevőjét megérteni. Érvelünk és okoskodunk, amikor egy állítást vagy tanítást azért boncolgatunk, hogy kiderítsük, van- e benne logika és ha nincs, elvetjük azt. A sátán az okoskodáson az érvelésen keresztül gyakran meglop minket: elveszi tőlünk Isten akaratát. Talán az Úr indít minket, hogy egy bizonyos dolgot megtegyünk, ám ha nem látjuk értelmét- ha nem logikus- kísértést érzünk rá, hogy figyelmen kívül hagyjuk az indíttatást. Amire Isten vezeti az embert, arra az elme nem mindig talál logikus magyarázatot. A szellemünk talán megerősíti, de az elménk elutasítja, különösen akkor, ha túlmutat a megszokott kereteken, kellemetlenséget, kényelmetlenséget okoz, vagy személyes áldozatot igényel. Jó dolog ha a szellem és az elme egyetértenek, de ha mégsem, mindig a szellemet kellene követnünk. Ámen!