Abban az időben a templomszentelés ünnepét ülték Jeruzsálemben. Tél  volt.
   Jézus  éppen  a  templomban  járt,  Salamon  oszlopcsarnokában.  A  zsidók
   körülvették őt,  és megkérdezték:  „Meddig tartasz  még  bizonytalanságban
   minket? Ha te vagy a Messiás, mondd meg nekünk nyíltan!” Jézus így felelt:
   „Mondtam már nektek,  de nem hiszitek  el. Cselekedeteim, amelyeket  Atyám
   nevében művelek,  tanúságot tesznek  rólam. De  ti nem  hisztek, mert  nem
   vagytok juhaim  közül valók.  Az én  juhaim hallgatnak  szavamra.  Ismerem
   őket, és ők  követnek engem.  Én örök életet  adok nekik.  Nem vesznek  el
   soha, és senki sem ragadja el  őket kezemből. Atyám, aki nekem adta  őket,
   hatalmasabb mindenkinél: senki sem ragadhatja el őket Atyám kezéből. Én és
   az Atya egy vagyunk.”
   Jn 10,22-30

   Elmélkedés:

   A szamariai  asszony,  akitől Jákob  kútjánál  Jézus vizet  kér,  kettejük
   beszélgetése során megérti, hogy Jézus a Messiás, s ezt örömmel mondja  el
   a város lakóinak. A vakon született ember, miután Jézus segítségével látni
   kezd, örömmel  fejezi ki  hitét, s  ismeri fel  gyógyítójában a  Messiást.
   Egyeseket a  tanítás,  másokat  pedig  a  csodák  vezetnek  el  a  Messiás
   felismerésére. Ugyanakkor  vannak olyanok  is,  akiknek mindez  nem  elég.
   Róluk olvasunk a mai evangéliumban.
   A jó pásztor  határozottsága és  a rábízottakért  érzett szeretet  érződik
   Jézus szavaiból, amikor arról  beszél, hogy egyetlen  ember sem veszik  el
   azok közül, akiket az Atya neki adott, s akik hisznek benne. Ezt az isteni
   szándékot  nem  hiúsíthatják  meg  azok  a  zsidók,  akik   szembeszállnak
   Jézussal, és  nem  hátráltathatják  azok,  akik  nem  hisznek  benne  vagy
   elutasítják Jézust,  az  Atya  küldöttét.  Jézus  véghezviszi  küldetését,
   összegyűjti mindazokat, akik hisznek benne s követik őt.
   A tanítványa  megőrzi  az  egységet Krisztussal  és  az  általa  alapított
   Egyházzal. Nem egy új,  egy korábban nem létező  Egyházat keresünk és  nem
   egy új Egyházat építünk, hanem egy megújuló Egyháznak a tagjai vagyunk,  s
   arra törekszünk, hogy  e megújulásban tevékenyen  részt vegyünk. Meg  kell
   tanulnunk  Jézustól,   hogy   az   evangélium  hirdetése   által   mi   is
   visszavezessük az eltévedteket az Egyház közösségébe.