A KERESZT

Arra hívott el, hogy úgy járj, ahogy Ő járt. S ez a kereszt útja a számodra is. A kereszt – mindig ott lesz az életedben. Mindig át fogsz menni a kereszttel kapcsolatos döntéseken. Mindig el fogod dönteni, hogy „még ebben is” Jézust követed-e, „még ezt is” átadod-e Neki, „még ezt is” elhordozod-e Vele együtt. 

KERESZT (7)
1Kor 1,17-18. 23-24. 1Kor 2,2.
Mert nem azért küldött engem a Krisztus, hogy kereszteljek, hanem hogy az evangéliumot hirdessem; de nem szólásban való bölcsességgel, hogy a Krisztus keresztje hiábavaló ne legyen. Mert a keresztről való beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek; de nekünk, kik megtartatunk, Istennek ereje.

Mi pedig Krisztust prédikáljuk, mint megfeszítettet, a zsidóknak ugyan botránkozást, a görögöknek pedig bolondságot. Ámde maguknak a hivatalosoknak, úgy zsidóknak, mint görögöknek Krisztust, Istennek hatalmát és Istennek bölcsességét.

Mert nem végeztem, hogy egyébről tudjak ti köztetek, mint a Jézus Krisztusról, mégpedig, mint megfeszítettről.

Az apostol azt mondja: nem akarok köztetek másról tudni, mint a Jézus Krisztus keresztjéről.
A kereszt volt a középpontban az üzenetében. A kereszt volt a középpontban az életében. 
Mi a kereszt?

1./ A fizikai kereszt.
a./ Kivégzőeszköz. Amikor valaki a vállán vitte Jeruzsálem utcáján, mindenki tudta, sorsa meg van pecsételve. A halál vár rá. Az ítélet kínhalála, a szégyenfán, megfeszítve, mindenki szeme láttára, gúnynak és megvetésnek kitéve. Ez volt a kereszt. Kemény, durván ácsolt fa, amire felszegezték az elítéltet. És ami véget vetett a földi életnek. Ami lezárta a reménységet, elvette a jövőt, megfosztott a barátoktól, ismerősöktől, megfosztott minden korábbi elismertségedtől, meg a díjaktól, eredményektől, a szépségtől, egészségtől, irigyelt pályafutástól. Mindentől és mindenkitől, és a „halál porába fektetett téged”. 
b./ Jézus Krisztust kereszthalálra ítélték. Mint a lázadókat, a köztörvényes bűnözőket, rabszolgákat. Órákon át, sokszor napokon át tartó szenvedésre, lassú kínhalálra, fulladásra és szomjhalálra, a leköpdösés, gúnyszavak, kinevetés, mutogatás közepette. Ez volt a fizikai kereszt. Szégyen, és botrány. 

2./ Az Úr Jézus Krisztus keresztje – a megváltás keresztje.
a./ Az Isten Fia másként lett megfeszítve. Az Ő keresztje nem saját bűneiért állt. Őt nem azért feszítették meg, mint a többieket. Ő saját maga tette le az életét, hogy elhordozza a mi bűneinket, Isten – az Atya – akaratából. Ez a kereszt éretted és értem állt.
b./ Ez a kereszt kikerülhetetlen volt. Ha Isten vissza akarta nyerni fiait, akiket szeretetre teremtett, és közösségre Önmagával, de akiket a bűn, a lázadás, és annak következménye, az ítélet és az átok ettől megfosztott, akkor el kellett hordozni a bűneiket. Más nem volt, aki megtehette volna. Csak Ő saját maga. És ezért jött el Jézus. Ezért lett testté. Hogy ezt megtegye. Mert az Isten szeretete parancsoló szeretet – megváltást parancsolt. Saját magának. Lehetetlen volt, hogy ne adja oda az életét értük. Mert ennyire szeretett. A kereszt kikerülhetetlen volt. Benne volt Isten szeretetében, benne volt az emberiség megteremtésében, benne volt az ígéretben, előzetesen, benne volt az emberi történelemben – vagy a kereszt, és az ítélet elhordozása, vagy az egész emberiség elvesztése. És a mi Istenünk, a szeretet Istene, nem akarta elveszíteni azokat az értékes teremtményeket, azokat a csodálatos, szeretetre teremtett fiakat, akik jelenleg az önzés, a lázadás, az önfejűség, a maguk körül forgás útján Tőle távol akartak járni, és sodródtak bűneik következményeinek zavaros folyójában. Ezért, a kereszt, kikerülhetetlen volt. 
c./ Valaki olyan kellett meghaljon rajta, akinek nincs bűne. S ebben a világban, a teremtmények világában, nem volt más, csak az Örökkévaló Isten, aki emberré lett, testet vett fel, hogy meghalhasson. Csak Jézus Krisztus volt az, aki ezt elvégezhette. Ezért a kereszt, az Isten Fia számára: kikerülhetetlen volt. Ezért jött. Mindent ennek fényében tett. Mivel tudta, hogy életének végét a kereszt fogja jelenteni ezen a földön, mindent úgy tett, hogy amikor az bekövetkezik, addigra minden elő legyen készítve. Minden készen álljon. Tanítványok, jövendő gyülekezet, az evangélium üzenetei, kijelentés, minden, aminek végbe kellett mennie, megtörténjen, hogy nekünk itt legyen az Örökkévaló üzenet, ami megtart, az Isten Igéje. S amikor minden készen állt, eljött a sötétség órája. Az Isten Fia odaadta magát rá. A kereszt kikerülhetetlen volt a számára.

3./ A kereszt, mint alapelv, Isten keresztútja. 
a./ Az Isten Fiának életében ott volt. A mennyei Atya akaratáért jött, azt töltötte be, végigment az úton, egészen a keresztig. Nem menekült el előle, nem tért ki előle, nem halogatta el, nem tolta félre. Amikor odaérkezett, „megerősítette magát Istenében”, és rálépett a kereszt útjára.
b./ Te Őt követed. Arra hívott el, hogy úgy járj, ahogy Ő járt. S ez a kereszt útja a számodra is. A kereszt – mindig ott lesz az életedben. Mindig át fogsz menni a kereszttel kapcsolatos döntéseken. Mindig el fogod dönteni, hogy „még ebben is” Jézust követed-e, „még ezt is” átadod-e Neki, „még ezt is” elhordozod-e Vele együtt. Nem az ördög-rád-mérte gonosz sújtásairól van szó. Ezeknek ellene állsz, mint a csábító kísértéseknek is, hanem arról, amikor Isten mondja, hogy most ezen átmegyünk. Arról, amikor leteszed önként az Ő kezébe azt, ami szép, ami fontos, amire vágysz, amit kértél Tőle, amit kaptál, ami Őt megdicsőíti, ami jövőt jelent, ami kiváltság, és elhordozod – Vele együtt – a gúnyt, a megvetettséget, a szenvedést, a lenézettséget, a megfosztottságot. Nem hagyod, hogy az ördög kiraboljon – nem vagy bárgyú – de amikor ott van a kereszt helye, akkor nem az ördög ellen harcolsz, hanem az Úr kezébe adod oda magad. (A kettő különbségére a Szent Szellem mindig elvezet. Kijelenti, megmutatja, tanácsol, és világossá teszi előtted.) 
c./ Van, amikor hangsúlyozottabban, s van, amikor gyengédebben látszik meg a kereszt az életedben, de mindig ott lesz. Lesz, amikor nagyon nehéz – de ha az Urat választod, mindig jó lesz a vége. A legvége teljesen biztosan. De addig is sok-sok áldással lesz szegélyezve ez az út. 
d./ Nagyon nehéz, amikor kevesektől látod, hogy végigjárják. Rossz, nagyon rossz érzés, amikor elveszíted a barátokat, akik korábban veled együtt a kereszt útját járták. Keskeny út, nem járják végig sokan. De az Úr ezt teszi oda minden tanítványa elé. Sokan, nagyon sokan kiszélesítik az utat maguknak. Az ördög teológusként lép fel, és megtanítja a „kedvezz magadnak teológiát”. Megtanítja az „ezt az Isten is megértheti” teológiát, és a „nézd csak meg, te is ilyen akarsz lenni” teológiát. A kereszt belül van, az Ige jelenti ki, és a Szent Szellem a szíved legmélyén. Egy alapelv, amit Isten nem vetett el, nem hagyott ki, nem spórol meg, hogy több követője legyen. Jellemformálás, felépítés, az ajándékozás útjának alapelve. Nem tud odaadni neked egy csomó dolgot, ha nem járod végig. Nem tudja megtanítani a legfontosabbakat, a kereszt nélkül. Önzéssel – meg nem halt óemberrel – nem sokáig tudsz eljutni. Bölcsebb, ha hallgatsz Rá, és engedsz Neki. 

4./ A kereszt a győzelem helye. Látszólag vereségé. De onnan jött minden győzelem. Élet helye. Látszólag halálé – és valóságosan is a halál helye volt – de mégis, onnan származott az élet, valamennyiünk javára. A befogadás, a befogadottság, a közösség helye – bár látszólag a magány helye volt, de mégis, itt mondta ki Isten az igent az egész emberiségre, az egész teremtett világra. A jövő helye – bár úgy tűnt, minden lezárul itt, mégis, innen indul ki az új emberiség, Isten fiainak országa jövője. A kincsek helye – bár a teljes szegénység látszott itt meg, mindentől megfosztották a Megváltót, mégis, innen jön minden gazdagság, a menny teljes áldása, amivel körülveszi az Úr az Övéit. A gazdagság helye – bár a Megváltó teljesen megszegényedett, vállalta a teljes kifosztást, innen árad a „minden a tiétek” áldás, ránk. Szóval: a kereszt Isten áldásának a helye. Bár az átok elhordozása történt meg itt, az Isten Fia átokká, és átkozottá lett, mégis, az áldás forrása itt van. Az összes bűn, a bűn minden következményének elhordozása, itt történt meg. Az Isten Fia senkivé, kicsinnyé, megvetetté lett, bűnné, akitől mindenki elfordul, még a menny is bezárul Előtte, és mégis, innen fakad a bűnbocsánat, az igazság, a megigazulás, a megszentelés, a helyreállítás. Innen fakad a fiúság, az Isten fiai dicsőségének szabadsága. Itt kezdődik az új teremtés. Ezért lett testté az Isten Fia, ezért jött el, hogy a kereszten az életét adhassa oda. Meg is tette, és ezt véglegesen tette meg. Visszavonás nélkül, kedvezmények nélkül, nem ideiglenesen és nem látszólagosan, hanem teljességgel és valóságosan. Úgy meghalt, hogy abból nem volt visszaút. Egyedül a feltámadás. De ez már egy másik történet. Itt lezárult az első teremtés. Teljességgel. Az ítéletet elhordozta – teljességgel. A halál beteljesedett. Az elszakadás teljessé lett. Csak a hit maradt. Az Isten Fiának hite. Amivel kimondta: „Elvégeztetett!” Végbement. Megvalósult. Az egész világ megváltása, a fizetség, a váltságdíj kifizetése: „végbement”. Lezárult az eljárás. Az ítéletet végrehajtották. Még egyszer senki nem követelheti a bűnök árát. Ki lett fizetve minden. Az egész Univerzum Teremtője az Ő tiszta életét odaadta teremtményeiért. A teljesen tiszta életét, teljesen letette, az egész teremtett világért, mert nem akart semmi mást, csak azt, hogy ami elszakítja őket a menny tisztaságától, az el legyen téve az útból. Kaput nyitott az életre. Kaput a tisztaságra. Kaput a megváltásra. Arra, hogy igénybe vehessék a győzelmet a bűn felett. Ezért jött, ezért adta oda magát, ezért tette le teljességgel az életét, ezért állt helyt, ezért végezte el a váltságdíj kifizetését, saját vérével, ezért tett mindent. Az Atya akaratából. És erre mondta ki: „Elvégeztetett!”. Megvalósult. Végbement. Maradék nélkül. Teljességgel. Ez volt a tény, amit kimondott. És hozzá a hit, amivel – a teljes elgyötörtség, a teljes elvetettség, megszégyenítés közepette, fizikai, lelki és szellemi szenvedés közepette – kimondta: „Atyám, a Te kezedbe teszem le az én lelkemet”. Más szóval: Hozzád jövök. Rád bízom magam. Bár minden úgy tűnik, mintha összeomlott volna, minden lezárult, teljes a magány – én tudom, hogy Te nem változtál. Nem vetsz ki, nem hagysz magamra. Te ugyanaz maradtál, és Benned bízom, teljességgel. Köszönöm. Ezt jelentette: „Atyám, a Te kezedbe teszem le az én lelkemet.”. 
A kereszt a hit helye. És a kereszt a hit győzelmének helye. A halál következett, de már el volt vetve az élet magva. És jött a feltámadás. Nem volt mese. Az ördög nem tarthatta vissza. Amiről nem tudott, amit nem is tudott elképzelni, jött a feltámadás. Valami olyan törvényszerűség szakadt rá a pokolra, a halál minden hatalmára, amiről neki fogalma sem volt. Ami csak ezen az úton jöhetett be a teremtett világba, az örökkévalóságnak a sötét oldalára. A menny győztes élete most itt, a sötétség világában is átható győzelmet szerzett. A bűn felett, és a halál felett, az elszakadás és az átok felett, a gyötörtetés, a szenvedés, a betegség, a nyomor, a kilátástalanság, a sötétség felett – teljes győzelemmel megjelent az élet. A jövő, a reménység, az erő, a bátor szabadítás. Az, amit az Úr Jézus Krisztus keresztje behozott. A kifizetett váltságdíj nyomán bejött az élet, a szabadság, a felszabadítás, bejött a helyreállítás, a megelevenítés, a gyógyítás, a felemelés, a megerősítés. Bejött a vigasztalás, a reménység, a jövő, bejött a felépítés, a meggazdagítás. Az Isten Fia életének minden csodálatos jellemzője. S most már úgy, hogy ez nincs távol tőled, hanem a tiéd lehet. A tiéd is lett, amikor befogadtad Őt. A tiéd, visszavonás nélkül. A tiéd, és élhetsz vele, mint örökségeddel. A tiéd, és aki ettől meg akar fosztani, azt visszatartja a kirablásodtól a hit, a menny közelsége, Isten országának ereje. Visszatartja a mennyei fegyverzet, a Szellem kardja, az Isten kimondott Igéje, visszatartja az imádság ereje, visszatartja az áldás, a könyörgés, a közbenjárás, amit mind, mind, a keresztről, a megváltásból nyertél el, mint ajándékot, lehetőséget és örökséget. A tiéd – a megváltás által. A kereszt útján. 
Ez a kereszt helye. Az áldás, a győzelem, a felszabadítás helye. Isten országa győzelmének helye. 

5./ A kereszt a mártírhalál útja is. Olyan keresztények, akik vállalták az Urat, vállalták, hogy Vele járnak, és az ördög olyan keresztút elé vitte őket, ahol vagy Jézust választják, hogy kitartanak mellette, de akkor meg kell halniuk (kínhalált kell szenvedniük, vagy megcsonkítják őket, vagy „csak vagyonukat” rabolják el tőlük, vagy családjuktól szakítják el őket), avagy megtagadják az Úr Jézust, mintha Ő nem halt volna meg értük, nem váltotta volna meg őket, nem adta volna nekik az új életet. 
Rettentő és ördögi a választás – de vannak, akiket az ördög ilyen helyzetbe sodor. És közben Istent vádolja: „hol van most a te ’istened’, akiben bízol, miért nem tart meg téged, miért enged szenvedni téged, miért nézi el, hogy szeretteidet kiirtják?”. 
Ez is a kereszt útja. 2000 év során megszámlálhatatlan sokaság gyűlt már össze a mennyben, akik Jézusért szenvedtek, akiket Jézusért öltek meg. Ezekben az években, amikben most élünk, legkevesebb 200.000 keresztényt ölnek meg csupán azért, mert keresztény, szerte a világon. S ezeken túl vannak még azok, akiket elüldöznek lakhelyükről, vagy szenvedést okoznak nekik, vagyonuktól fosztják meg őket, egészségüktől, testi épségüktől, családjuktól – pusztán azért, mert Jézust Krisztust dicsőítik, mint Istent, és nem tagadják meg Őt. 
Ez a kereszt útja. Ez is a kereszt útja. Istennek legyen dicsőség a hűségesekért, azokért, akik ennyire szeretik Őt. És legyen áldás Uram, a Te munkádon, hogy minden helyen kizsendüljön a magvetés, és térjenek meg az üldözők, a közömbösök, és mindazok, akik hasznot húztak ebből az üldözésből. Ámen.