Én vagyok

   A kenyérszaporítás utáni napon  Jézus így szólt  a sokasághoz: „Senki  sem
   jöhet hozzám, ha nem vonzza az Atya, aki küldött engem. Én feltámasztom őt
   az utolsó napon. A prófétáknál ezt olvassuk: „Mindnyájan Isten tanítványai
   lesznek.” Mindaz, aki hallgat  az Atyára, és tanul  tőle, hozzám jön.  Nem
   mintha az Atyát látta  volna valaki. Csak aki  Istentől való, az látta  az
   Atyát. Bizony, bizony, mondom  nektek: Aki hisz  bennem, annak örök  élete
   van. Én vagyok  az élet  kenyere. Atyáitok  mannát ettek  a pusztában,  és
   mégis meghaltak. Itt a mennyből alászállott kenyér, hogy aki eszik belőle,
   meg ne  haljon.  Én  vagyok  a mennyből  alászállott  élő  kenyér.  Aki  e
   kenyérből eszik, örökké él. A kenyér,  amelyet adni fogok, az én testem  a
   világ életéért.”
   Jn 6,44-51

   Elmélkedés:

   A kenyérszaporításkor Jézus  földi kenyeret adott  az embereknek, amely  a
   test tápláléka. Ezt követően pedig a mennyei kenyérről beszél, amely lelki
   táplálék az emberek  számára. A hallgatóság  elcsodálkozott, amikor  Jézus
   kijelentette, hogy  ő az  örök  élet kenyere  és teste  valóban  táplálék,
   hiszen ekkor még nem tudhattak az Eucharisztia csodájáról. Az Úrnak a  mai
   evangéliumban  mondott   szavai   nagycsütörtökön  valósultak   meg   első
   alkalommal. Azóta az  általa mondottakat és  tetteket megismételve  minden
   szentmisével valóságosan megjelenik  Krisztus az átváltoztatott  kenyérben
   és a borban.
   Az Oltáriszentséggel kapcsolatban kettős feladatunk van. Egyrészt  hinnünk
   kell, hogy az Eucharisztia valóban Krisztus teste, másrészt  táplálkoznunk
   kell ezzel a kenyérrel,  amely az örök élet  tápláléka számunkra. Ebből  a
   kenyérből él és  táplálkozik az  Egyház s  minden hívő,  aki az  Egyházhoz
   tartozik.
   A szentmisében az átváltoztatást  követően hitünk szent titkának  nevezzük
   az Oltáriszentséget.  Titokzatos  már maga  a  történés, amikor  a  miséző
   szavára a  kenyér  az Úr  testévé,  a bor  az  ő vérévé  változik  át,  de
   titokzatos a mi  Urunk jelenléte  is az átváltozott  kenyérben és  borban.
   Mindezt csak hittel  tudjuk elfogadni,  az emberi ész  és értelem  ugyanis
   korlátokba ütközik. Az átváltoztatásban  az Egyház hite fogalmazódik  meg,
   amely magába  foglalja  az én  személyes  meggyőződésemet is  arról,  hogy
   Krisztus valóságosan jelen van az Oltáriszentségben.