ird le

Ha meg akarod hallani, hogy mit mond neked Isten, akkor vonulj vissza egy csendes helyre, várj türelmesen és bizakodóan, kérd Istent, hogy jelenítse meg neked képekben, hogy mit szeretne mondani, majd írd le a Tőle kapott válaszokat. Habakuk könyvében az Úr ezt parancsolja a szerzőnek: Írd le egy táblára tisztán amiket kijelentettem neked, hogy könnyen el lehessen olvasni. (Habakuk 2,2) Így olvashatjuk mi is Habakuk könyvét. Az első részben azt olvashatjuk, amit Habakuk mondott Istennek, és a második részben azt írta le, amit Isten válaszolt neki. Így kaptuk a Zsoltárok könyvét is: Dávid csendessége alatt született. Dávid a Biblia első 5 könyvén elmélkedett, a Tórán, majd leírta a gondolatait, vagyis a zsoltárokat. Nagyon sok zsoltár az ő érzéseivel kezdődik, majd Isten válaszaival fejeződik be. Ha az imaéleted egy kerékvágásban halad és mindig ugyanazért a dologért imádkozol újra és újra - "Uram, légy ezzel az emberrel", vagy "Uram, áldd meg ezt az ételt, hogy táplálja testünket" - akkor szükséged van arra, hogy leírd a saját imáidat. "Micsoda? Nem kell kimondanom őket?" Így van, hiszen leírva is imádság. Isten meghallja őket a gondolataidban. Írd csak le! Rendjén van az úgy, ha leírjuk az imáinkat és utána felolvassuk őket? Hát persze. Akkor is imádkozol, amikor leírod, és akkor is amikor felolvasod. Ez egy lelki gyakorlat, vagyis jegyzetelés, és ezt minden keresztyénnek meg kellene érteni és gyakorolni. A jegyzetelés nem napló: a napló a tetteidről szól, a jegyzetelés viszont a megtanult leckéidről - a hibáidról, amiket elkövettél és arról, hogy mit tanultál belőlük. Ámen!