„Én vagyok a jó pásztor.

   Abban az időben Jézus  így szólt:

„Én  vagyok a jó  pásztor. A jó  pásztor
   életét adja a juhokért. A béres  azonban, aki nem pásztor, akinek a  juhok
   nem a sajátjai, otthagyja  a juhokat, és elfut,  amikor látja, hogy jön  a
   farkas. A farkas aztán  elragadja és szétkergeti őket.  A béres azért  fut
   el, mert béres, és nem törődik a juhokkal. Én vagyok a jó pásztor. Ismerem
   enyéimet, és enyéim is ismernek engem,  – mint ahogy az Atya ismer  engem,
   és én ismerem az Atyát. Életemet adom a juhokért. De más juhaim is vannak,
   amelyek nem ebből  az akolból  valók. Ezeket is  vezetnem kell.  Hallgatni
   fognak szavamra, és egy  nyáj lesz és egy  pásztor. Azért szeret engem  az
   Atya, mert odaadom az életemet, hogy majd ismét visszavegyem. Nem veszi el
   tőlem senki, magam adom oda, mert  van rá hatalmam, hogy odaadjam, és  van
   rá hatalmam, hogy visszavegyem. Ezt a parancsot kaptam Atyámtól.”
   Jn 10,11-18

   Elmélkedés:

   „A jó pásztor  életét adja a  juhokért” (Jn  10,11) – mondja  Jézus a  mai
   példabeszédben. A  következő sorokból  pedig az  is egyértelműen  kiderül,
   hogy az Úr  önmagáról és küldetéséről  tanít: „Én vagyok  a jó pásztor.  …
   Életemet adom  a  juhokért” (Jn  10,14-15).  Amikor Jézus  ezeket  mondja,
   hallgatói nem sejtik,  hogy mindez  hamarosan valósággá  fog válni.  Jézus
   mindvégig tudja,  hogy  azért  jött  a világba,  hogy  odaadja  életét  az
   emberekért,  s  küldetése  kereszthalálával   valósul  meg.  A   kereszten
   valósággá válik, ami korábban elmélet, jövendölés, tanítás volt.
   Gyerekkorunktól kezdve  egyre  többet  tanulunk meg  főként  elméletben  a
   kereszténységről. Megismertük Jézus életét és tanítását a hittanórákon.  A
   prédikációkban sokat hallunk hitünk igazságairól és Krisztus  követéséről,
   valamint vallásos tartalmú könyvek segítségével mélyítjük el ismereteinket
   hitünk titkairól. De  mindannyiunk életében elérkezik  a pillanat,  amikor
   rájövünk, hogy nem csak a templomban tartózkodás ideje alatt kell  hinnünk
   és imádkoznunk, hanem életünk minden  percében az evangélium szerint  kell
   élnünk.  Az  elméleti  tanítás  valósággá  válik  bennünk,  amely   minden
   élethelyzetben meghatározza cselekedeteinket.  Vegyük fel keresztünket!  –
   mondja  Jézus.  Ezt  nem  elméletben,  hanem  csak  a  gyakorlatban  lehet
   megtenni. Kész  vagyok-e  odaadni  életemet annak,  aki  feláldozta  értem
   életét