Joyce Meyer: Istenbe bízz, ne az emberi értelemben!
Példabeszédek 3,5: "Bizodalmad legyen az Úrban teljes elmédből; a magad értelmére pedig ne támaszkodjál." Más szóval ne bízz az érvelésben. Az érvelés okoskodás becsap és zűrzavart okoz. Nem kell mindennek a nyitjára rájönni mert akkor az ember összezavarodik. Elmerenghetünk bizonyos dolgokon, az Úr elé is vihetjük őket, hogy meglássuk, szeretné- e, ha teljesen megértenénk, de amint elkezdjük érezni, hogy összezavarodunk, máris túl messzire mentünk. Sok minden dolog miatt veszélyes az okoskodás. Az egyik ez: érvelésünkkel juthatunk olyan eredményre, amely logikusnak tűnik számunkra. Könnyen lehetséges azonban, hogy amit mi érvelésünkkel alátámasztottunk és igaznak véltünk- mégsem igaz. Az emberi elme szereti a logikát, a rendet az ésszerűséget. Szeret érthető dolgokkal foglalkozni. Ezért vagyunk hajlamosak mindent osztályozni, címkékkel ellátott fiókokba rendezni az "agykomódunkban" és el is hisszük. "Biztosan itt van jó helyen, olyan szépen illeszkedik ide". Lehet, hogy találtunk valamit, amitől az elménk kellemesen érzi magát., mégis tévedésben vagyunk. Pál apostol a Róma 9,1.-ben így ír: "igazságot szólok Krisztusban nem hazudok, lelkiismeretem velem együtt tesz bizonyságot a Szent Szellem (világossága és vezetése) által". Pál tisztában volt azzal, hogy helyesen cselekszik, nem azért, mert úgy okoskodott, hanem mert szelleme bizonyságot tett erről. Amint láttuk, az elme időnként támogatja a szellemet. Az elme és a szellem együttműködnek ugyan, ám a szellemünk nemesebb és mindig nagyobb tiszteletben kell részesítenünk az elménknél. Ha szellemünkben felismertük egy dologgal kapcsolatban, hogy az helytelen, nem szabad hagynunk, hogy addig okoskodjunk, míg végül mégis megtesszük. Ha pedig szellemünkben arról vagyunk meggyőződve, hogy valami helyes, ne engedjük, hogy az okoskodásunk lebeszéljen minket arról, hogy megtegyük. Isten sok mindent érthetővé tesz számunkra, de nem kell mindent értenünk ahhoz, hogy az Úrral járjunk és akaratának engedelmeskedjünk. Előfordul, hogy Isten hatalmas kérdőjeleket hagy az életünkben a hitünk növelésének eszközeként. A meg nem válaszolt kérdések keresztre feszítik a testi embert. Nehéz az embernek felhagyni az okoskodással és egyszerűen megbízni Istenben, de ha egyszer eljut odáig, az elme nyugalmat talál. Az elmében az okoskodás a "fontoskodás" egyik fajtája, amely meggátolja a tisztánlátást és a kinyilatkoztatott ismeretek befogadását. Hatalmas különbség van az "észismeret" és a "kinyilatkoztatott" ismeretek között. Arra a szintre kell eljutnunk ahol megelégszünk azzal, hogy ismerjük azt, Aki mindent tud, még ha mi magunk nem is tudjuk mindenre a választ. Ámen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése