Az az Isten kenyere,

   Abban az időben, amikor Jézus az örök élet kenyeréről beszélt, így szóltak
   hozzá a  tömegből:  „Hadd lássuk,  milyen  csodát művelsz,  hogy  higgyünk
   neked! Mit tudsz tenni?  Atyáink mannát ettek a  pusztában, amint az  írás
   mondja: Égből való kenyeret adott enni nekik.” Jézus így felelt:  „Bizony,
   bizony, mondom nektek; nem Mózes adott kenyeret az égből, hanem Atyám adja
   az igazi mennyei kenyeret. Az az Isten kenyere, amely leszállt a mennyből,
   és életet ad a világnak.”  „Uram – kiáltották –,  add nekünk mindig ezt  a
   kenyeret!” Jézus így  válaszolt: „Én  vagyok az élet  kenyere. Aki  hozzám
   jön, nem éhezik többé; és aki bennem hisz, nem szomjazik sohasem.”
   Jn 6,30-35

   Elmélkedés:

   A pusztai  vándorlás  idején  az Istentől  kapott  mannakenyér  az  életet
   jelentette a választott  népnek. Ha nem  táplálta volna őket  az Úr,  éhen
   haltak volna. Isten pedig a manna-csoda révén megmutatja, hogy gondoskodik
   övéiről és övéi életéről.
   Erre  emlékeztette   az   embereket   a  Jézus   által   tett   csodálatos
   kenyérszaporítás, de ez nem volt elég  a nép számára és olyan újabb  jelet
   követelnek, amely  alapján  hihetnek benne  s  amely igazolja,  hogy  ő  a
   Messiás. Milyen szándék lehet a követelés hátterében? Ha jó szándékú  volt
   a kérés,  akkor  valóban  hinni  akartak  az  emberek.  Ha  viszont  rossz
   szándékkal kérték ezt, akkor  csak próbára akarták  tenni Jézust és  abban
   bíztak, hogy nem  tud csodát  tenni és kudarcot  vall. Talán  ez utóbbi  a
   valószínűbb, hiszen Jézus nem teljesíti a  kérést. Ennek az lehet az  oka,
   hogy Jézus  nem a  csodaváró emberi  elvárásoknak akar  megfelelni,  hanem
   mindig az  Atya  akaratát teljesíti,  valamint  messiási kilétét  még  nem
   akarja felfedni teljesen.
   Jézus tehát  nem  tesz újabb  csodát,  de  tanítást ad  az  igazi  mennyei
   kenyérről, amelyet az  Atya ad az  embereknek. Ez  a kenyér ő  maga, az  ő
   valóságos teste, amelyet az Oltáriszentségben vehetünk magunkhoz, mint  az
   élet kenyerét és az örök élet táplálékát. Az egykori manna előképe az  élő
   kenyérnek,   az    Oltáriszentségnek.    Ha    Krisztus    testével,    az
   Oltáriszentséggel táplálkozunk, akkor miénk lesz az örök élet.