Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: „Azért jöttem, hogy tüzet
gyújtsak a földön. Mi mást akarnék, mint hogy lángra lobbanjon.
Keresztséggel kell megkereszteltetnem. Mennyire várom, hogy ez
beteljesedjék! Azt gondoljátok, azért jöttem, hogy békét hozzak a földre?
Mondom nektek, nem azt, hanem szakadást. Ezentúl, ha öten lesznek egy
házban, megoszlanak egymás között: három kettő ellen, és kettő három
ellen. Szembekerül apa a fiával és fiú az apjával, anya a lányával és lány
az anyjával, anyós a menyével és meny az anyósával.”
Lk 12,49-53
Elmélkedés:
A szeretet tüze
Az 1952-ben irodalmi Nobel-díjjal kitüntetett francia írótól, Francois
Mauriac-tól származik a következő gondolat: „Azon a napon, amelyen nem ég
bennetek a szeretet, sokan meghalnak a hidegtől”. Ha nem gyakorolnánk a
szeretetet nap mint nap, a lelki jégkorszak idejét élnénk. Az emberek
elhidegülnének egymástól, a házastársak fagyos tekintettel néznék egymást,
a gyerekek dideregve keresnék biztonságukat. Szükségünk van arra, hogy
égjen, lángoljon bennünk a szeretet érzése. Keresztényként nem lehet más a
hivatásunk, mint hogy sokszor fagyosnak tűnő világunkban állandóan
felszítsuk magunkban és felgyullasszuk másokban Isten szeretetének tüzét.
Jézus a mai evangéliumban érdekes, de könnyen félreérthető kijelentéseket
tesz. Többek között ezt mondja: „Azért jöttem, hogy tüzet gyújtsak a
földön. Mi mást akarnék, mint hogy lángra lobbanjon” (Lk 12,49). Mire
gondol? Milyen tüzet akar gyújtani? A nyári szárazság idején többször
hallunk hírt tűzvészekről, amelyek a világ számos pontján pusztítanak, és
felbecsülhetetlen károkat okoznak a természetben és az emberek anyagi
javaiban, illetve sajnos sok esetben emberi áldozatokat is követelnek.
Nyilvánvalóan Jézus nem ilyen pusztító tűzre gondol. Ő a szeretet tüzét, a
hit fényét, a Szentlélek lángját szeretné meggyújtani szívünkben.
Akarom-e, hogy lángra lobbanjon szívemben Krisztus tüze? A tűz, amely maga
Krisztus. A tűz, amelyet nekem is tovább kell adnom. A tűz, amely fényt
hoz az életembe.
Jézus mondásai az ő földi működésének idejére vonatkoznak, továbbá arra az
időszakra, amikor a Szentlélek által lesz Isten jelen a világban. A
krisztusi tűz megtisztulást, megújulást hozhat az emberek számára. Erre a
tűzre napjainkban nagy szüksége van a világnak és az Egyháznak. Igen,
egyházi közösségünk is megújulásra szorul. A most tartó Hit éve kiváló
alkalom erre, de a megújulást magamon érdemes kezdeni. Ha engem már
megtisztított Krisztus tüze, akkor annak életet újító hatása tovább árad a
közösség és annak tagjai felé.
A hitet, hitemet nem élhetem meg a világtól és az emberektől
elszigetelten. Ennek nagyon egyszerűen az az oka, hogy a valódi hit
cselekvésre ösztönöz, az embertársak felé gyakorolt jócselekedetekre. A
másik oka pedig az, hogy a hit közösséget teremt. Közösséget Istennel és
közösséget a felebaráttal. Az Egyház, mint közösség, azokat az embereket
fogja össze, akiknek közös kincse a hit.
Milyen kapcsolat van a hit és a hit szerinti élet között? A hit életre
váltása (tettekre váltása) nem azt jelenti, hogy cselekedeteink által
akarjuk mindenáron kiharcolni magunknak az üdvösséget, hanem hogy Isten
kegyelme a hit által gyümölcsöt hoz életünkben. Ezen a ponton érdemes
tisztáznunk azt, hogy az Egyházhoz, mint Krisztus testéhez való
tartozásunk nélkül nem hozhat gyümölcsöt hitünk, nem erősödhetünk a
hitben, nem adhatjuk tovább meggyőződéssel a hitet és nem tehetünk
hitelesen tanúságot hitünkről. Ha mindezeket mégis meg szeretnénk
valósítani, hiszen nem is lehet más a célunk, mint ezek megvalósítása,
akkor őriznünk kell a teljes közösséget az Egyházzal. Hitünknek tehát van
egyéni és közösségi vonatkozása is, s ez utóbbi messze többet jelent, mint
a hit együttes megvallását a közösségi istentisztelet, a szentmise
alkalmával. Gyulladjon fel szívünkben az Egyház iránti szeretet tüze!
Emberi életünk születésünktől a halálunkig be van ágyazva a szentségek
rendjébe, ami a kereszteléstől a betegek szentségéig vezet. E
szentségekben, amelyek valójában a hitélet megnyilvánulásai, Isten
kegyelme jut el hozzánk az Egyház közreműködése által. S íme, itt is
felfedezhetjük, hogy nincs hit, nem létezik hitélet Egyház nélkül, bár
napjainkban sokan hangoztatják, hogy ők vallásosak, de hitük megéléséhez
nincs szükségük az Egyházra. A Hit évében talán őket is segítenünk
kellene, hogy visszataláljanak vagy rátaláljanak az Egyházra.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Urunk, Jézusunk! Gyújtsd fel mindannyiunk szívében a szeretet tüzét!
Szereteted tüze és fénye oszlassa el az aggodalmaskodás, a hitetlenség, a
kételkedés, a békétlenség és a bűn sötétségét! Segíts, hogy megőrizzük és
továbbadjuk másoknak is ezt a fényt! Segíts, hogy továbbsugározzuk a hit
világosságát, a remény ki nem alvó lángját és a szeretet tüzét! Az általad
megígért és elküldött Szentlélek tüze pünkösdkor átalakította és
bátorsággal töltötte el az apostolokat. Alakíts át engem is! Tégy csodát
velem is! Tégy engem is tüzes lelkűvé, hogy örömhíredet bátran hirdessem!
Hiszek, Uram, erősítsd bennünk a hitet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése