Jézus feltámadásban megmutatkozó dicsősége

   Galileai útjuk során  Jézus ezt  mondta tanítványainak:  „Az Emberfiát  az
   emberek kezébe fogják adni. Megölik  őt, de harmadnapra feltámad.” Erre  a
   tanítványok igen elszomorodtak. Amikor Kafarnaumba érkeztek, az  adószedők
   Péterhez  fordultak,  és   megkérdezték:  „A  ti   Mesteretek  nem   fizet
   templomadót?” –  „De  igen” –  felelte.  Amikor belépett  a  házba,  Jézus
   megelőzte őt  kérdésével: „Mit  gondolsz, Simon,  a földi  királyok  kitől
   szednek vámot vagy adót, fiaiktól vagy az idegenektől?” „Az idegenektől” –
   felelte Péter. Erre Jézus így szólt:  „A fiak tehát mentesek. De hogy  meg
   ne botránkoztassuk őket, menj  ki a tóra, vess  horgot, és az első  halat,
   amelyik ráakad, húzd ki! Nyisd ki a száját: találsz benne egy pénzdarabot.
   Vedd ki és add oda nekik értem és érted!”
   Mt 17,22-27

   Elmélkedés:

   Amikor Jézus  első  alkalommal jövendölte  meg  tanítványainak a  rá  váró
   szenvedést (vö.  Mt 16,  21-23),  kijelentése Péter  apostol  tiltakozását
   váltotta ki, aki ezt mondta: „Isten ments, Uram! Ez nem történhet  veled!”
   (Mt 16,22).
   Szenvedésének  és  halálának   második  megjövendölésekor,   amit  a   mai
   evangéliumban olvasunk, ezt mondja Jézus: „Az Emberfiát az emberek  kezébe
   fogják adni.  Megölik  őt, de  harmadnapra  feltámad” (Mt  17,22).  Szavai
   hallatára elszomorodtak tanítványai, mert nem értik, hogy akkor miként fog
   megvalósulni Krisztus uralma.
   Valamivel később  Jézus harmadszor  is beszél  nekik a  reá váró  sorsról,
   haláláról és feltámadásáról (vö. Mt  20,17-19), de sors helyett  helyesebb
   volna inkább  az  Atya  tervének,  üdvözítő  szándékának  megvalósulásáról
   beszélnünk. Ekkor  ismét az  apostolok értetlenségével  találkozunk,  akik
   arról kezdenek el  maguk között  vitatkozni, hogy ki  ülhessen majd  Jézus
   dicsőséges trónja mellett, amikor uralma megvalósul. Mindhárom  alkalommal
   azt látjuk, hogy az apostolok értetlenül fogadják mindazt, amiről Mesterük
   beszél. Nem értik  meg, hogy miként  egyeztethető össze a  szenvedés és  a
   halál Jézus messiási dicsőségével, ekkor ugyanis még nem tudják, hogy  mit
   jelent a feltámadás.
   Jézus feltámadásban  megmutatkozó  dicsősége  hitünk  lényeges  eleme.  Ha
   hiszünk Jézus  szenvedésének  értelmében és  hiszünk  megváltó  halálában,
   akkor higgyünk üdvösségszerző feltámadásában is!
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Istenem, Uram! Sokat vétkeztem,  és megérdemeltem igazságos  büntetésedet.
   Légy kegyelmes nekem, bűnösnek! Isten, Fiad értem halt meg a kereszten,  s
   én hálátlansággal  fizettem  szeretetedért. Teljes  szívemből  bánom  ezt.
   Jóságos  mennyei  Atyám,  Te  végtelenül  jó  vagy,  én  pedig  vétkeimmel
   megszomorítottalak  és   megharagítottalak.  Bánom   egész  lelkemből   és
   megfogadom, hogy megjavulok és többé nem vétkezem. Segíts kegyelmeddel!