Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: „Csípőtök legyen
felövezve, kezetekben pedig égő gyertya legyen. Hasonlítsatok az olyan
emberekhez, akik urukra várnak, hogy mihelyt megérkezik a menyegzőről és
zörget, rögtön ajtót nyissanak neki. Boldogok azok a szolgák, akiket uruk
megérkezésekor ébren talál. Bizony mondom nektek, felövezi magát,
asztalhoz ülteti őket, körüljár és felszolgál nekik. És ha a második vagy
a harmadik őrváltáskor érkezve is így találja őket, boldogok azok a
szolgák. Gondoljátok meg: ha tudná a házigazda, hogy melyik órában jön a
tolvaj, nem engedné betörni házába. Éberen várjátok tehát az Emberfiát,
mert eljön abban az órában, amikor nem is gondoljátok.”
Lk 12,35-40
Elmélkedés:
Várakozó szolgák vagyunk
Az éjszakai virrasztás bizony fárasztó, de néha még nappal sem könnyű
ébren maradni. Jó példa erre, hogy egy alkalommal az egyik ministráns
nagypapája elbóbiskolt a szentmisén. Amint később elmesélte, az történt,
hogy előző nap sokat dolgozott a kertben és a gyümölcsösben, alaposan
elfáradt. Este pedig még egy focimeccset is megnézett, ráadásul
hosszabbítás volt, ezért nem tudott időben lefeküdni. Csendesen, nyugodtan
aludt az öreg a misén, talán még álmában is tudta, hogy a templomban nem
érheti őt semmi baj. A szunyókálás miatt lehetett egy kis lelkiismeret
furdalása, mert az áldás után bejött a sekrestyébe, hogy bocsánatot kérjen
„bűnéért”. Mosolyogva kérdeztem tőle, hogyan fordulhatott ez elő? Az öreg
próbált védekezni: „Plébános úr! Az apostolok is elaludtak Jézus mellett a
Getszemáni-kertben.” Hirtelen nem is tudtam mit mondani a leleményes
védekezésre, de az unokájának, helyén volt az esze, és rögtön ráfelelt:
„Úgy ám nagypapa, bizony elaludtak az apostolok, de nem a délelőtt 10 órai
misén, hanem akkor késő este volt!” A virrasztó szolgákról szóló
példabeszédet és a váratlan időben érkező tolvajról szóló mondást
tartalmazza a mai evangélium. A két példázat mondanivalója hasonló.
A várakozó szolgák és az éjszakai őrségben lévő emberek bizonyára az
őrségváltást várják a legjobban, amikor szolgálatuk befejeztével végre
pihenni mehetnek, de a példázatban nem ez a lényeg. Az őrök azt várják,
hogy hazaérjen az úr, a ház gazdája. Tudják, hogy kire várnak, és azt is,
hogy gazdájuk biztosan meg fog érkezni. A jézusi példabeszédekre jellemző
fordulatot jelen esetben az hozza, hogy a hazatérő úr megvendégeli a
szolgákat és azokat, akik várták őt. A gazda felcseréli a szerepeket, akik
korábban szolgáltak, most kiszolgáltakká válnak. A várakozás önmagában is
izgalmas, meglepetést hozhat. Valami olyat, ami nem várható, s főként nem
elvárható. A várakozás meglepően nagy jót hozhat nekünk. És itt értjük
meg, hogy a várakozás miért nem elpazarolt idő. Vannak, akik azt
gondolják, hogy nem érdemes várakozással tengetni az időt. De talán jobban
járnak azok, akik úgy gondolják, hogy a várakozás percei, órái, napjai
meghozzák gyümölcsüket. Miközben Istenre várakozunk, az ő Lelke
tevékenykedik bennünk csendesen, szinte észrevétlenül.
Az egyházi igehirdetés visszatérő eleme ezzel a szövegrésszel
kapcsolatban, hogy a keresztény embernek szüntelenül várakoznia kell az Úr
érkezésére, Krisztus második eljövetelére. Ennek mikéntje és ideje azonban
teljesen bizonytalan. Abban biztosak lehetünk, hogy egyszer be fog
következni, de azt senki ember nem tudhatja előre, hogy mikor. Időről
időre (talán az elmúlt években túl sokszor is) megjelennek olyan
híresztelések, miszerint hamarosan bekövetkezik az Úr jövetele. Egyesek
még a napot is tudni vélik, aztán ha mégsem következik be az előre
bejelentett időpontban a nagy érkezés, akkor nagy mentegetőzések közepette
újabb dátumot jelölnek meg. A Szentírást és Jézus szavait jól ismerő
keresztény ember pedig csak azt kérdezi magában, hogy mi értelme van ilyen
felesleges kijelentésekkel lázban tartani az embereket, s miért kell
riadalmat kelteni? Érkezésének idejére vonatkozóan Jézus egyértelmű
kijelentést tesz: „Legyetek éberek, mert nem tudjátok sem a napot, sem az
órát” (Mt 25,13). Aki azt állítja, hogy ő mégis tudja, az biztosan hamis
próféta, akinek nem érdemes hinnünk.
Az éjszaka leple alatt érkező tolvajról szóló mondás szintén az Úr
érkezésének bizonytalan, előre nem tudható idejére utal. Miként egy ház
tulajdonosa sem tudja előre megmondani, hogy mikor akarnak betörni házába,
ugyanúgy senki nem tudhatja előre Krisztus jövetelének időpontját.
Készenlétre, fokozott figyelemre, a türelmes várakozásra ösztönöz minket a
példabeszéd. Annak érdekében, hogy ne érhessen minket váratlanul Urunk
jövetele, lelkünk legyen mindig készen a vele való találkozásra!
© Horváth István Sándor
Imádság:
Uram, Jézus! Taníts meg engem az alázatos és türelmes várakozásra! Taníts
meg engem arra, hogy téged érdemes várnom, a veled való végső találkozást!
Taníts meg engem arra, hogy ne azonnali eredményt várjak, hanem türelemmel
várjam a te kegyelmed növekedését bennem. A várakozás nem elfecsérelt,
elpazarolt idő. A várakozás percei, órái, napjai vagy évei meghozzák
gyümölcsüket, mert közben maga Isten tevékenykedik bennünk csendesen. Add,
hogy észrevegyen szüntelen jelenlétedet és ez jelentse számomra a
boldogságot! Hiszek, Uram, erősítsd bennünk a hitet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése